Zadubán György, a torontói Kodály Együttes művészeti vezetője

Kodály álma beteljesült: a magyar zene eljutott a világ minden részére. Terjesztői közé tartozik volt tanítványa, Zadubán György zeneszerző, karnagy is, aki 17 évvel ezelőtt Torontóban létrehozta először a Kodály férfikórust, később a vegyeskórust, majd pedig a táncegyüttest és a zenekart. Így született meg a Kodály Együttes. 

Zadubán György kezdettől fogva az együttes művészeti vezetője.  Az indulásról így emlékezik meg: 

- 1960. április 23.-án alakult meg a Férfikar, s az október 23.-i ünnepélyen lépett fel első ízben. Nagy tetszést arattak és a gyorsan fejlődő, ekkor már 31 tagot számláló kórus az egy éves jubileumi hangversenyre több száz embert vonzott.  Ezt a műsort olyan művészek gazdagították, mint Reményi Zsuzsa (hárfa) és Horváth György, a Torontó szimfonikus zenekarának csellistája. 

- 1962-ben, a Tavaszi Koncerten már mint Kodály Együttes szerepeltünk, s ekkor a férfikar mellett gyermekkórus (fiúk) és zenekar is szerepelt. Sajnos később a gyermekkórus megszűnt. 

Ugyanez év őszén megalakult a vegyeskar, nem sokkal később pedig Pokoly Enikőt kértem fel arra, hogy vezetésével a tánckar is létrejöjjön. 

- 1963 februárjában a II. Freedom Fesztiválon a Férfikórus elnyerte a fesztivál első díját és a Baton Broadcasting trófeát.  1963. májusában az O'Keefe Center-ben "European Holiday" keretében mutatkozott be először a teljes, 130 tagú Kodály Együttes. 1964. május 7-én, a III. Freedom Fesztivál újabb sikert hozott: Inokai Péter szólótáncával első díjat, a Férfikar pedig harmadik díjat nyert. Ez után a koncert-évek következtek az együttes életében. Állomásaik:  Toronto,  Oshawa,  Hamilton, Cleveland, Detroit, stb. - mindegyik rendkívül fontos volt az összeszokáshoz, a finomításhoz. Ez időszakban jelenik meg első lemezük, amelyen magyar karácsonyi énekeket adnak elő. A vegyes- kórus életében kiemelkedő esemény volt, hogy résztvettek a kanadai Opera Aida és Turandot előadásaiban, amely kézzelfogható elismerést jelentett az egész Kodály Együttes számára. 

- Milyen hatással volt az Együttesre Kodály Zoltán torontói látogatása? 
- Felejthetetlen élményt és jelentős előre- haladást eredményezett. 1966 júliusában járt nálunk a Mester, s tiszteletére előadást tartottunk.  A „zártkörű" rendezvényre azonban olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy alig lehetett mozogni. Kodály Zoltán meghatódva köszönte meg a fogadtatást - mint mondta - végtelen örömére szolgált, hogy a Magyarországon kívül élő 8. magyar törzs ennyire támogatja hazája hagyományait. Neki is tetszett az előadás és további munkára serkentett. Maradjanak együtt, hogy az Együttes is maradandó legyen. Büszkén megy haza, hogy olyan csoport viseli a nevét, amely megállja a helyét. Kodály Zoltánt a Torontói Egyetem díszdoktorává avatta. 

1967-ben a Kodály Együttes a torontói Magyar Ház tagja lett és ott állandó otthonra talált. Ugyancsak ez év júliusában a montreali világ- kiállításon, az EXPO-n a Magyar Nap, valamint az Ontario Nap ünnepségein szerepeltek nagy sikerrel. Az Ontario Folk Council és a torontói Community Folk Art Council képviseletében résztvettek a 100 éves Kanada-ünnepségein Winnipegben.  Aztán eljött a 10. évforduló, melyet a torontói Ryerson Főiskola színháztermében ünnepeltek meg.  1973 szeptemberében a Mindszenty József hercegprímás tiszteletére rendezett ünnepségen vettek részt. 1975. április 26-án a Seneca College Minkler Auditoriumában tartották a 15-ik évforduló koncertjét. 

A Magyar Kultúrközpont lett új otthona a Kodá.ly Együttesnek, ahol most már nagyobb hely áll az egyes csoportok rendelkezésére úgy a próbák, mint más rendezvényeik alkalmával. 

Kérdésemre,  hogy  miért  csinálja, Zadubán György így válaszolt: 
- A magyar nyelv megmaradása érdekében. Természetesen nem is a táncon keresztül, a nyelven keresztül.  Énekelve könnyebben jegyezzük meg a nyelvet, s a helyes magyart tanuljuk meg. Ha a tánc mögött nincs kórus és zene, akkor nem az "igazi" szól. Vállaltam, csinálom, még akkor is, ha néha nehézségekbe ütközöm. 

Nagy elismeréssel szól a Tánccsoport vezetőjének, ifj. Dreisziger Kálmánnak segítőkész munkájáról. Dreisziger Kálmán 1972 óta a tánccsoport vezetője és koreográfusa is. 1963-ban csatlakozott az együtteshez, itt ismerte és szerette meg a magyar népitáncot, s négy év múlva már a csoport szólistája lett. Magyarországon és Erdélyben szerzett szakmai ismereteit továbbadva oktatja a Kodály Együttes táncosait: kiváló eredménnyel.

Zadubán György, mint középiskolai tanár az iskolában is a hosszú évtizedeken át kifejlődött magyar zeneoktatási szempontok alapján tanítja a kanadai diákjait. Emellett a német "German Harmony" kórusát is vezeti, mellyel a Kodály kórus közös koncertre készül novemberben.  Mozart Koronázási miséjét adják majd elő. A jövő év elején az énekkar a Szent Erzsébet templom 50 éves fennállásának évfordulóján szerepel ünnepi műsorral. A teljes Kodály Együttes pedig a következő évben Detroitba látogat el. 

Reméljük, hogy a Kodály Együttes tovább erősödik, létszámban növekszik, további támogatókra talál, és tevékenyen együttműködik majd a nemrégiben alakult Canadian-Hungarian Folklore Association-nal, melynek célja a magyar népművészet minél szélesebb körben való megismertetése. 
 

Ez év áprilisában, a torontói Magyar Kultúrközpontban tartott Képzőművészeti Kiállításon láttam először a szobrait. Minél tovább szemléltem azokat, annál határozottabban rajzolódott ki képzeletemben Tóth István egyénisége. Nem csalódtam. 

Egyszerű ember, mint az igazi művészek. Célratörő, határozott tekintete arról tanúskodik: Tóth István tudja, mit akar. 
- Mindig olyan műveket akartam alkotni - mondja -, melyekben visszatükröződik korunk felfogása. Szerintem ez a művész elsőrendű feladata. 
Absztrakt szobraival tesz eleget ennek a követelménynek. Hogyan? 
- Sokszor teljesen eltávolodom a reális formavilágtól, s képzeletemet szabadon hagyom csapongani. Alkotok, anélkül, hogy azzal törődnék, munkám hasonlít-e a körülöttünk lévő formákhoz. Ezen az úton jutottam el az absztrakt alkotás meg- értéséhez. Szobraimban így jutnak kifejezésre szeszélyes formák, ahol a tömegek, síkfelületek, élek egymást kiegyensúlyozzák.  Ennek a hatásnak az elérését nagyban segítették a különböző fák erezései, színei, formái - ilyenek a dél-amerikai trópusi fák -, melyek óriási hatással voltak rám. Különleges szépségük különös ideákat sugalltak szobraim faragásához. 
Munkáit bronzból, alabástromból, térrakottból, olasz márványból és a dél-amerikai színes sapatero kemény fából készíti. 
Tóth István nemzetközileg elismert művész. Sikereihez hosszú utat tett meg Zentától a Los-angelesi stúdióig. Hét éves volt - mint mondja -, amikor először gyúrt agyagból szobrot. Később - fényképek alapján - megformálta Beethoven, Wagner és Napóleon alakját is. Végül Dr. Halász János zentai orvos felfigyelt tehetségére és a vajdasági illetékes vezetőket meggyőzte: érdemes taníttatni ezt az őstehetséget. Így került Tóth István a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol a két nagyhírű szobrászművész, Sidló Ferenc és Páczay Pál tanította. 1943-ban kapta meg szobrászművészi oklevelét ”summa  cum laude"  (a  legnagyobb elismerés), s hamarosan Páczay Pál tanársegédeként anatómiát és szobrászatot tanított a Főiskolán. A Fiatal művész ugyanakkor számos kiállításon, pályázaton vett részt: Munkácsy-szobra ma is az Akadémia főbejáratát ékesíti.  Ösztöndíjjal Rómába ment, hogy eredetiben láthassa és tanulmányozhassa a klasszikus nagy mesterek munkáit. 
Tanulmányútja során más, modern irányzatokkal is megismerkedett, melyek további művészi munkájára döntő hatást gyakoroltak. 
A második világháború végén - ugyancsak ösztöndíjjal Rómában tölt egy évet, azután Mexikóban,  Guatemalában,  a  Karibi-szigeteken, Peruban az azték-inka művészetet tanulmányozta, majd Venezuelában telepedett le, s itt élt 14 évig. Caracasban építette fel műtermét, ahol az ottani művészvilág kiemelkedő egyénisége lett. A venéz népművészetet több száz alkotásával gazdagította. 
1962-ben a Los-angelesi Isabelle  Buckley College meghívására a kaliforniai világvárosba költözött, ahol képzőművészetet tanít. Azonnal fel- figyeltek rá, kiállításai egymást követték: a beverly- hillsi Raymond Gallery, a La Jolla Múzeum, a Pep- perdine College és a Los Angeles Art Association mutatja be művészetét. A Televízió élő adásban közvetítette bravúros portré-formálását, amit milliók láthattak a képernyőn. 
Felfedezője és támogatója iránti hálából készítette el és adományozta a torontói Magyar Kul túrközpontnak Dr. Halász János mellszobrát, akiről a Kultúrközpont elnevezte könyvtárát. Tóth István a könyvtár ünnepélyes megnyitásán és a szobor leleplezésén személyesen volt jelen. 
Az Árpád Akadémia aranyérmét is elnyerte monumentális, a bicentenáriumra készített "Reaching the Stars" című alkotásáért, mely nem- csak az űrrepülőket ábrázolja, de a világűrt kutató ember ismereteit bővítő erőfeszítéseit is. A mű 23 láb magas, az alakok magassága 13 láb, s az egészet egy 13 és fél láb átmérőjű, tiszta acélból való kör- alakú keret veszi körül, ami a holdat szimbolizálja. A csillagok felé nyúló bronzalakok a mai, modern kompozíció mintájának felelnek meg. Milyennek látja Tóth István a mai művészetet? 
- A mai művészetben általában - véleményem szerint - az alkotás modern stilizált, ahol a domború és síkfelületeket ritmikus vonalak határozzák meg. A szabad és a harmonikusan hullámzó vonalak azonban nem áldozhatók fel mindig egy reális formáért. A jó, modern szobor művészetileg plasztikus és dekoratív, képes kifejezni mély lelki megnyilvánulásokat. 
Tóth István keresi a szépséget, a ritmust és a lírát, melyben a tartalom harmonikusan egybe- olvad. Tovább akar fejlődni a korral, mert a művész mindig-újat-keresése él benne. 
- Alkotásaimmal ennek a kornak a kulturális szabadságérzését szeretném kifejezésre juttatni - mondja, - s szobraimon keresztül a szemlélő lelkében szépséget, felemelő érzést hagyni. Ez az én küldetésem

Dr. Benyó Dezső: Zentától Torontóig
 

Dr. Halász János, 1956 nyarán

Halász János 1895. április 27-én született Zentán. Édesapja János, zentai szabómester volt, édesanyja Forgács Erzsébet közismert szegény polgári családból származott. Elemi és középiskolai tanulmányait Zentán és Újvidéken végezte. 1913 szeptemberében iratkozik be a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. 

Alig négy szemeszter elvégzése után, 1915. május 15-én önként jelentkezik katonai szolgálatra. 1919. február 1.-én szerel le, mint tartalékos egészségügyi hadnagy. Signum Laudist, arany tiszti, nagy ezüst és bronz vitézségi érmet, valamint Károly-csapatkeresztet és az I. osztályú tűzkeresztet kapja az első világháború folyamán. A háború után újra visszakerül a budapesti egyetemre és 1922. március 21.-én megkapja orvosi oklevelét. 

Képesítése után teljesen pénztelenül, gyalog elindult Budapestről Zentára, hogy hazamenjen szülőföldjére. Szeged mellett valahol, Magyarország déli trianoni határánál, a csendőrök járőrsége letartóztatta és a szegedi járásbíróságra kísérte, ahol - mivel nem volt pénze és nem tudta igazolni, hogy miből él - harminc napi fogházra ítélték, mint csavargót. Az ítélet-kihirdetése után két nappal jutott a szegedi Frontharcos Szövetség tudomására, hogy az elítélt ,,csavargó" Halász János többszörösen kitűntetett tartalékos katonatiszt és az orvostudományok doktora. Azonnal kegyelmet kapott. Nem fogadta el a felajánlott állást és segítséget, hanem újra elindult, ismét pénztelenül és gyalog, az akkor már megszállt területen lévő Zentára. 

Hazaérkezése után a jugoszláv királyi rendőrség tartóztatta le, mert illegálisan, úti okmányok és hivatalos bevándorlási engedély nélkül érkezett Jugoszláviába és öt évi kényszermunkára ítélték. Halász Jánost valahová a Duna jobbpartjára vitték Szerbiába, utat építeni. Négy hónapig hordta a követ, keverte a betont, ásta az árkokat a szerb királyság számára, mint kényszermunkás, mert elkövette azt a bűnt, hogy szeretett édesanyjához, testvéreihez hazament Zentára. Az öt évet nem kellett teljesen kitöltenie, mert négy hónap után felajánlották számára, ha az orvostudományból szerb nyelven újra levizsgázik Belgrádban, akkor elengedik hátralévő büntetését és kap működési engedélyt, mint orvos. 

Halász János elfogadta az ajánlatot, s a megadott két év helyett rövid pár hónapon belül levizsgázott szerb nyelven és elnyerte a jugoszláv orvoskamarától a gyakorlási engedélyt. 1923-ban kezdi el orvosi működését Zentán, mint a zentai magyar lakosság, a nincstelenek orvosa. 1941-ig rendkívülien értékes munkálkodást fejtett ki Zentán. Szinte legendák fonódtak Halász János dr. működése köré. Zenta legszegényebb orvosa volt. 

Egyik nagybátyjának kölcsönkért lovaival és kocsijával járta a zentai tanyavilágot, sokszor a legelemibb körülmények közt operált, tört végtagokat hozott rendbe, szülést vezetett, sőt, sajátmaga által készített gyógyszereket is osztott szét betegei között egy pár tojás, szakajtó liszt, krumpli, vagy csak egyszerű köszönet ellenében. 

Délvidék magyarságának legismertebb tanyai orvosa lett.

Két tudományos munkát is közölt: "A falu egészségügye" és "A magyar falu és az orvos" címen megjelent orvosi értekezései széleskörű elismerést váltottak ki. Az utóbbit lefordították szerb, finn, török, lett, litván, észt és arab nyelvre is. 

Ismét a magyar állam keretén belül

Délvidék visszatérése után, 1941-ben áthelyezték Újvidékre mint főorvost. Ekkor kezdte el - ahogy saját maga nevezte - "főművét". Szinte elképzelhetetlen hittel, ragaszkodással és energiával személyesen kereste fel a visszatért területekről behívott, illetve kinevezett nemzetgyűlési képviselőket és felsőházi tagokat, rimánkodva, vagy ha kellett ostromolva őket, hogy iktassák törvénybe a nincstelen magyar földmunkás kötelező társadalom-, illetve betegbiztosítását. 

A névtelen és nincstelenek százezrei érdekében feláldozta minden jövedelmét és idejét. Követelte, hogy a libapásztor, kukoricacsősz, kondás vagy béreslegény is olyan állami betegsegély-biztosításban részesüljön, mint bármelyik állami tisztviselő vagy más munkás. Több mint három évig járt ez ügyben, de mint mondta "megérte", mert 1941 augusztusában a magyar alsó- és felsőház elfogadta és törvényerőre emelte az úgynevezett "paraszttörvényt", amit róla Halász-törvénynek is neveztek (Lex Halász). 

Halász János dr. akkor már az O.T.I. főorvosa, és Újvidék tiszti főorvosa volt. A törvény megszavazása után kinevezték az Országos Társadalom- biztosító Intézet igazgatójának és a visszatért Dél-vidék vezetőjének. Ez utóbbit már nem fogadta el. 

1944. augusztus 30-án, a második világháború folyamán is önként jelentkezett katonának. Előbb Lajosmizsén, majd Szombathelyen teljesített szolgálatot a helyi katonakórházaknál. A bolsevista előnyomulás őt is nyugatra kényszeríttette és az összeomlás Braunauban találta. 

Emigráció, kivándorlás, Amerika

A hazátlanság első napjaiban már megszervezte a magyar menekültek egészségvédelmét. Kátrányszappant főzött és "huszárzsírt" kevert, hogy a táborokban megakadályozza a tetvek, bolhák és fertőző betegségek terjedését. 

1945. május végén már mint az amerikai megszálló hatóságok által hivatalosan kinevezett orvos működik és Dr. Baross Gábor, Litkey András, Dr. Jósika Ferenc és Isték Kálmán dr, segítségével megszervezi az első magyar kölcsönös segélyegyletet, valamint az emigráció első könyvtárát. 

1946-ban a megszálló, katonai hatóságok sürgetésével már nagy arányban folyt a hazaszállítás és az 1948-50-ben, főleg Dél-Amerika felé, megindult tömeges kivándorlás is. E változások a braunaui táborok lakóit úgy lecsökkentették, hogy a négy hatalmas tábor megmaradt lakóit egy kisebb helyőrségi laktanyába már el tudták helyezni. Halász János is felpakolt és kivándorolt az Egyesült Államokba. 1951 januárjában ért New Yorkba. 

Pár hét múlva már a Bronx-i közkórházban dolgozik. Immár harmadszor kezdi el életében a kötelező gyakorló évek, az úgynevezett " cseléd-könyves" orvosi munkát. Egy év alatt szerzi meg az amerikai államvizsgára jogosító engedélyt, de mivel nincs egy fillérje sem, inkább kórházban marad, tovább dolgozik, mint alorvos (Resident physician), előbb a Metropolitan kórházban, később a Brooklyn Medical Center-ben. 1958-ban már belgyógyászati és tüdőgondozói szakorvosi vizsgákkal bír. Amikor lemegy North Carolinába, az egyik legnagyobb néger kórház vezetője lesz. 

Mielőtt elment volna North Carolinába, new-yorki lakását felszámolta, holmijait barátainál elhelyezte. Szinte futótűzként terjedt el a new-yorki magyar kolónia berkeiben, hogy Halász János több ezer könyvet helyezett el barátai lakásán megőrzés céljából!

A tudományos kutatómunka szolgálatában

Csak 1960-ban jött vissza New Yorkba rövid szabadságra, ismét párezer könyvvel felszerelve. Megvette Csávassy Leó 5 szobás lakását, és könyvekkel berendezte és megindította az első tudományos munkáját a magyarságtudomány felé. Valamennyi magyar kutatónak, aki a magyar őstörténelem felderítésének kérdésével foglalkozott, pótolhatatlan értékű, szinte beszerezhetetlen könyveket küldött felhasználásra. Szelényi Imre, Bobula Ida, Telekiné Kovács Zsuzsa voltak az elsők, de Nagy Sándor, Szöllősy Sándor sem maradtak el. Talán legtöbbet Baráth Tibort segitette, aki "A magyar népek őstörténete" második kötete előszavában azt írja: "Különösen kiemelem Halász János dr. nagy segítségét, aki ókori történetre vonatkozó szép könyvtárának minden jelentős darabját - összesen mintegy kettőszáz kötetet - átküldte használatomra New Yorkból. . ." 

De könyvek kölcsönzésével, nem egyszerű könyvek, hanem megfizethetetlenül értékes könyvritkaságok kölcsönzésével támogatta Vágó Pál, Badinyi Jós, Kúr Géza, Málnássy Ödön, Érdy Miklós, vagy akár Hóka Mihály munkáját is. 

Az őstörténelem kutatásának szerelmese és fanatikusa volt. 

1962 nyarán súlyos szembetegsége (majdnem megvakult), arra kényszeríttette, hogy orvosi diplomáját végleg a szögre akassza. Ekkor tért vissza véglegesen New Yorkba és rövid pár hónap múlva a new-yorki magyar körök legendás alakja lett. Sovány, egy méter nyolcvannégy centiméteres magas alakja, rendkívülien egyszerű ruházata, puritán életmódja, húsz dioptriás szemüvege, sétabotja, kristálytiszta becsülete, törhetetlen, több mint fanatikus hite a magyar jövőben, egy "magyar Gandi" külsejét adta neki. Pedig nem azt tűzte ki élete céljának, hogy idegenek ellen harcoljon, hanem, hogy a magyar igazság érvényesüléséért dolgozzon. 

Halász János egy személyben volt a táltos Vata, a lázadó Dózsa, a tudós forradalmár Martinovics és a magyar történelem hitterjesztője. Ő volt a magyar történelem legnagyobb apostola a 20. század második harmadában.

Így történt

1976. február 6-án Halász János dr. felkeresett otthonomban és közölte velem, hogy a több száz dollár értékű Gardiner-sorozatot megszerezte és elhatároztuk, hogy február végén elmegyünk együtt Montreálba, hogy Baráth Tibornak adjuk. 

Két nyugdíj-csekk volt nála és kérte, hogy váltsam be. Nem volt nálam annyi készpénz és adtam neki 90 dollárt, hogy majd a hó végén visszaadja. Mivel tudta, hogy nálam mindig van aprópénz (a szükséges Xerox-másolatok készítésére), kért tőlem egy tekercs, azaz 50 darab tízcentest is, hogy tudjon telefonálni. Aznap délután hazavittem lakására, útközben vettem egy kis üveg szilvapálinkát neki, mert egyetlen gyógyszert használt: naponta két kupica délvidéki szilvapálinkát! 

Február 18-án éjjel a bronxi rendőrség felhívott, hogy a szomszédok napok óta nem látták János bátyámat, ezért lakását feltörték és díványon fekve, halva találták. Olvasólámpája égett, mellén egy könyv volt (Baráth Tibor: Magyar népek őstörténete, III. kötet) és kezében egy piros ceruza.

Másnap bementem a rendőrségre, ahol közölték velem, hogy törvényes örökösök hiánya miatt Halász János dr. lakását a bronxi bíróság lepecsételte és hagyatékát lefoglalta. 

Halász János dr. földi maradványait elkértem és február 28-án Clifton-ban (N.J.), kartársai és barátai zártkörű kis csoportja elbúcsúztatta. Kovács Imre Barnabás lelkész testvérünk méltatta életét és ajánlotta Halász János lelkét a Magyarok Istenének. 

Elintéztem, hogy hamvai szülőföldjére, Zentára kerüljenek. 

Mi lesz a könyvekkel?

Az Amerikai Magyar Tudósok, Akadémikusok és Értelmiségiek Társasága jogi osztályának tanácsára Halász János dr. hagyatékára - azon a címen, hogy a temetkezési költségeket én fizettem ki, valamint, hogy figyelemre méltó összeggel tartozott - benyújtottam követelésemet.

Hosszú hetek múltán és jogtanácsosunk, Dr. Blazsek Ottó passaici ügyvéd közbenjárására és többszörös tanácskozása után a bronxi járás illetékes hagyatéki hivatala a temetkezési költségek és Halász dr. egyéni tartozásának részletfizetéseként a lakásban található könyveket nekem adta.

1976. május 5-én kaptam meg a hivatalos írást, és Mr. Remigio J. Tanti, bronxi Public Administrator átadta Halász János lakásának kulcsait. 

Mr. Tanti és Kállay Nagy István színművésszel együtt mentünk el a lakásra. Mr. Tanti közölte a már ott lévö háztulajdonos és házmesterrel, hogy minden, ami a lakásbán van, az én tulajdonom és a lakás hivatalos lezáró pecsétjét feltörte és tartalmát ugyanazon a napon hivatalosan átadta. 

Becslésünk szerint körülbelül 10 ezer könyv volt a lakásban. Mit csináljunk vele? Hova vigyük? Hova tegyük? Hogy szállítsuk el? 

A lakást újra lezártuk, s elkezdtem telefonálni. Talán húsz magyar egyesület, illetve Magyar Ház vezetőjét hívtam fel Montreáltól Los Angelesig. Senki sem akarta elfogadni a több mint 10 ezer kötetes könyvtárat. Legfeljebb úgy, ha valaki átnézi előbb, az arra " érdemes" könyveket félreteszik és az én költségemre elszállítják a kiszolgáltatott köteteket. A könyvtár felaprózását nem engedtem meg. Véleményem szerint, ha valaki kiválogatott volna néhány száz könyvet, a megmaradt kötetek elvesztették volna könyvtár-jellegüket és értéküket. 

Május közepén Dr. Baráth Tibor említette először a torontói Magyar Kultúrközpont vezetőit és lehetőségeit. Torontóban a magyar emigrációnak szüksége lenne egy könyvtárra, helyiségük is van hozzá. 

Az első tárgyalásokat Baráth Tibor folytatta a Magyar Kultúrközpont vezetőségével és május végén magam is felhívtam Endes Lászlót és Andrékovics Pétert. A könyveket úgy, ahogy vannak, köszönettel elfogadták, és az átszállítás és a tulajdonjog kérdésének tisztázására felkértek, hogy menjek át Kanadába. 

Érdemes megemlíteni, hogy 1976. május 26-án felhívott a jugoszláviai kormány főkonzulja (nevem, telefonszámom és címem nincs a telefonkönyvben) és az újvidéki magyar egyetem nevében igényt tartott a könyvtárra. Megígérte, hogy minden költséget fedeznek, az egyetem könyvtárában elneveznek egy helyiséget Halász Jánosról és egy emléktáblát helyeznek el róla a könyvtárban, az avatási ünnepségre a jugoszláv kormány vendégeként meghívnak Újvidékre. Említette, hogy két belgrádi egyetemi tanár van New Yorkban és szeretnék megnézni, átvizsgálni a könyveket. 

Igaz, hogy Halász Jánosnak kedves emlékei voltak Újvidékről. Tudomásom szerint az újvidéki egyetem értékes munkát végez a magyarságtudományi kutatás terén, tanerői nemzetközi színvonalon ismertek és diákjainak nagy száma magyar.

Viszont ismertem Halász János könyveit. Tudtam, hogy több száz kötete van a trianoni igazságtalanság ellen, nagyon sok könyve antibolsevista és antikommunista kiadvány és könyvsorozat, e mellett meglepően nagy a sumér, akkád, asszír, turáni és közel keleti forrásmunkák magyar vonatkozású adatainak tömege, az emigrációban megjelent minden jelentős kiadvány, de mindenek fölött az emigrációs kutatókkal folytatott magán- levelezése. 

Mivel a konzul két szerb egyetemi tanárral akarta átnézetni a könyvtárat és minden valószínűség szerint "megcenzurázni", visszautasítottam az ajánlatot.

Megoldás: torontói könyvtáralapítás

Felvettem a kapcsolatot a kanadai kormánnyal és néhány napon belül kaptam hivatalos vámmentes beszállítási engedélyt a könyvekre, hogy azokat a torontói Magyar Kultúrközpont használatára eljuttathassuk. 

1976. június 11-én este Kállay Nagy István színművésszel becsomagoltunk 600 könyvet és gépkocsival elvittük a torontói magyar házba. A kanadai határon leadtuk a "Duty Free Export License" számot, amit perceken belül leellenőriztek és külön írásbeli engedélyt kaptunk további szállításokra. Most már a kanadai kultuszminisztérium is támogatta a magyar könyvtár ügyét. 

Június 12-én egy rövid beszélgetés alkalmával leadtuk a könyveket és másnapra egy vezetőségi gyűlést hívott össze a Magyar Ház.

Másnap, 1976. június 13-án a Magyar Ház vezetőségének bemutattam a new-yorki Hagyatéki Hivatal hivatalos okmányát, amely szerint a könyvek tulajdonjoga engem illet, szóbelileg megemlítettem, milyen könyvekről van szó és biztosítottam a Magyar Kultúrközpont vezetőségét, hogy - ha a Magyar Háznak van lehetősége egy ilyen természetű könyvtár felállítására és fenntartására, akkor én örökre és visszavonhatatlanul lemondok a tulajdonjogról és a könyveket a felállítandó "Dr. Halász János Könyvtárnak" ajándékozom. 

Vass Ferenc, a Magyar Ház jogtanácsosa, a vezetőség előtt tisztázta a jogi részleteket (behozatal, tulajdonjog) és ajánlására a vezetőség megszavazta, hogy a könyvtárat életre hívja és a könyvek elszállításáról gondoskodik. Így alapoztuk meg a Dr. Halász János Könyvtárat, a magyar nemzeti emigráció legnagyobb könyvtárát. 

Még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy ez milyen munkával jár. Pár hét múlva megjelent Halász János dr. lakása előtt egy 12 méter hosszú teherautó és Csizmadia György, két gyermekével és Kovács Bélával Kanadából. A könyvek egy harmadik emeleti lakásban voltak. Lift nincs. Kállay Nagy István és Novogradecz Ferenc jöttek el segíteni még New Yorkból. Kállai Nagy István szerkesztett az utcai ablakra egy kézzel húzható felvonót két tartállyal. Egyik ment le tele könyvekkel, a másik fel, üresen. Két ember kezelte lent a "felvonót" . Kettő fent az ablaknál. Egy hordta papírzacskókban az ablakhoz a könyveket a lakáson belül, egy pedig adogatta a teherautó vezetőjének, hogy tegye be a gépkocsiba. 

Négy nap múlva a teherautó úgy meg volt rakva, hogy talán még egy gombostű sem fért volna bele. A vezető szerint több mint 17 tonna terhelése volt. Mielőtt a szállítmány elindult Kanada felé, rövid számítást végeztünk, s véleményünk szerint több mint 24 ezer könyv maradt Halász János dr. után. 

A könyvtár felállítása, a könyvek rendszeresítése még hátra volt. Ott már nem tudtam segíteni. Ezt már a Magyar Ház kezdte el és még ma is folyik ez a munka. 

Április 16-án nyitottuk meg hivatalosan a Dr. Halász János Könyvtárat a magyar emigrációnak. Tóth István losangelesi közismert szobrászművész, aki személyesen ismerte Halász Jánost még Zentáról, készített egy mellszobrot róla és a felavatásra személyesen hozta el szép szobrát, hogy a könyvtárnak ajándékozza. 

Felemelő ünnepi hangulatban, nagy lelkesedéssel indítottuk útjára ezt a könyvtárat és tudom, hiszem, hogy Halász János dr. reményeinek eleget tudunk tenni, mert őseink tiszteletében, történelmünk tudatában és tudományos felkészültséggel fogjuk e könyvtárat használni a szebb magyar jövőt előkészítő munkánkban.