Hungarian Canadian Cultural Centre - Toronto  Krónika Archívum

Krónika, 1978, szeptember Wass Albert: Üzenet haza Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad.   És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás űz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok s a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és jók. A tiszták és a békességesek Erdők, hegyek, tanok és emberek Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasztják már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. (Bajorerdő, 1948) A floridai erdőben, 1978 nyarán

 

Krónika, 1978. október Dr. Kostya Sándor: Művészportré: Szebényi Imre szobrászművész Művészetről, kulturális művelődésről beszélni - írói megfogalmazással - egyet jelent a nevelésről  gondolkozni,  beszélni,  általában  a nevelés problémájával foglalkozni.  Kétségtelen, hogy iroalmi-, zenei nevelésünk lényegesen előrehaladottabb  vizuális-esztétikai  nevelésünknél.  Már gyermekkorunkban, az elemi iskolában zenei oktatásban részesültünk.  A  "Kodály-módszer".  általánosan ismert.  Képzőművészeti  nevelésünket  valahogy elhanyagoljuk, nem tanultunk meg látni! A  művészetekről  általában  csak  felületes fogalmaink vannak. Így például beszélünk tradicionális  művészetről,  absztrakt  művészetről,  de művészeti  szintézisről  már szegényes fogalmaink vannak.  A művészeti szintézis világos megfogalmazását és megvalósulását látjuk Szebényi Imre művészetében,  szobraiban.  Uj,  művészi  szakkifejezést tanulunk tőle, a konfliktusos szintézist (conflicting  synthesis),  ellentétben  az  ötvözött (amalgamated) szintézissel. Figyeljük meg az 1848-as honvéd tradicionális és mégis modern kifejezésű szobrát a konftiktusos szintézisben: a szobor absztrakt tömbbe zárva. Az egész alakon a kemény akarat kifejezését látjuk, amint szétfeszíteni igyekszik bebörtönzését. Ahogy művészi körökben mondják: a beskatulyázást. Ezt az irányzatot, ezt a konfliktusos szintézis irányzatát  Szebényi  Imre  teremtette  meg. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a tradicionális- absztrakt szintézisből egy új művészeti irányzat indul majd el s elhódítja a pálmát a kizárólagosan absztrakt irányzattól.  Szebényi művészetében meglátjuk és meg is értjük a művek mondanivalóját. Pályafutásáról talán csak annyit,  hogy első mestere Medgyessy Ferenc volt 1947-48-ban a Budapesti Iparművészeti Főiskola ötvös-tanszékén, majd a Képzőművészetí Főiskolán Somogyi József és Mikus Sándor növendéke volt. Kiállításokon 1951-től vesz részt. Első önálló bemutatkozásán Budapesten,  1961-ben a Fényes Adolf teremben kisplasztikákkal és kalapált vörösréz-kompozíciókkal  szerepelt.  Épületdíszítő  fémdomborításokat  készített  több  modern  épületre. Majd  1963-ban a fővárosi Sportstadion falán a "korcsolyázó pár" kompozícióját helyezték el. Művészi  munkásságának  állomásai:  Nürnberg,  Milánó,  Brüsszel,  Párizs,  Berlin,  London, Prága, Kairó. 1968-ban az Egyesült Államokban és Kanadában  is  rendeznek  kiállítást  Szebényi Imrének.  Külföldi  múzeumok  vásárolták  meg műveit,  így  a  British  Museum,  az  Antwerpen- Middelheimi Szabadtéri Múzeum a "Horgászfiú" szobrát először kölcsönkéri az 1967-es Biennáléjára, majd megvásárolja. A közelebbi jövőben a londoni kiállításra készül, mely 1979 májusában lesz. A torontói magyar közönség is megismerte Szebényi  kitűnő  művészetét.  A  Kultúrközpont megnyitásán,  1974-ben az 1848-as szobra állt a színpadon.  Az  idei  Karaván-hét  képzőművészeti kiállításán is több munkával vett részt. Megjegyezzük  még,  hogy  Szebényi  Imre állandó műterme a Kultúrközpontban van. Nagyobb gyűjteményes kiállítás megrendezését tervezi  valahol  Európában,  Londonban  vagy Milánóban, vagy mind a két helyen. Ezen a kiállításon akarja bemutatni az absztrakt-non-absztrakt konfliktusos  szintézisű legújabb  műveit,  melyek egész művészi munkásságának központi problémái. Reméljük,  rövidesen  újabb  magyar  sikerrel gazdagszik az egyetemes magyar képzőművészet.