Hungarian Canadian Cultural Centre - Toronto Krónika Archívum

 

Krónika, 1980 május [részlet]. Dr. Heckenast Dezső: TÖRÖKORSZÁG MAGYAR EMLÉKEI A magyarok és a törökök között - a kezdeti időket leszámítva - az érintkezés már III. Béla királyunk korában megkezdődött. Ez az érintkezés azonban sokáig csupán követjárásokra és harci cselekményekre szorítkozott. Az állandó jellegű kapcsolat csak a mohácsi csatavesztés után kezdődött meg, sokáig csak ellenséges előjellel, és ez a közel 150 évig tartó török hódoltság mindkét nép életében örökre maradandó emlékeket hagyott. Ez idötartam alatt, - bár tele volt véres harcokkal és dúlásokkal - mégis kialakult egy sajátos érintkezési forma a két nemzet között a harcok szüneteiben s néha évtizedekig is tartó békésebb időszakokban, s a " fogyó hold" árnyékában már művelődéstörténeti kapcsolatokról is beszélhetünk.  A magyar hódoltsági területekről visszavonult török birodalomnak politikailag érdekében állt a Habsburgok gyengítése, ezért messzemenően támogatta a magyaroknak minden Habsburg-ellenes felkelését, így elsősorban Thököly Imre felkelését, majd pedig II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát. S amikor ezek elbuktak, akkor sem hagyta cserben a résztvevőket; jóllehet politikai ütőkártyaként már nem használhatta őket, mégis menedéket és megélhetést biztosított számukra. Ugyanez történt a negyvennyolcas szabadságharc bukása után Kosutth Lajossal és társaival. A " kiegyezés" után a magyar-török kapcsolatok főleg kulturális téren éreztették hatásukat, majd az első világháborúban politikai téren is, s mint szövetségesek velünk együtt vesztették el a háborút. A két háború közti újabb kulturális és gazdasági kapcsolatokat a második világháború alatt újabb politikai kapcsolatok követték: Törökország semleges volt s a magyar kormány itt próbálkozott kapcsolatot keresni az angolszász hatalmakkal.  A törökországi magyar emlékeket legcélszerűbben földrajzi alapon tárgyalhatjuk és ebbe a keretbe illeszthetjük bele a személyeket, akik a megfelelő hellyel kapcsolatban álltak. Ebből a szempontból elsősorban a régi főváros: Istanbul (Konstantinápoly) jön tekintetbe. Utánna következnék fontosságban Tekirdag (Rodosto), majd Izmit (Nikomédia) és utoljára, de nem utolsó sorban - Kütahya. A törökországi magyar emlékeket legcélszerűbben földrajzi alapon tárgyalhatjuk és ebbe a keretbe illeszthetjük bele a személyeket, akik a megfelelő hellyel kapcsolatban álltak. Ebből a szempontból elsősorban a régi főváros: Istanbul (Konstantinápoly) jön tekintetbe. Utána következnék fontosságban Tekirdag (Rodosto), majd Izmit (Nikomédia) és utoljára, de nem utolsó sorban - Kütahya. * Az ötvenmilliós Törökországnak közel 4 millió lakosú egykori fővárosa: Istanbul (Isztambul), a Kelet-Római Birodalom egykori fővárosa, amely - Új-Róma (Roma Nova), később Bizánc, majd Constantinopolis (Konstantinápoly) néven szerepel. Első útunk természetesen a Justinianus császár által emelt Aja Szófia nevű világhírű templomba vezet, amely ma már nem keresztény székesegyház, de nem is török-mohamedán imaház, hanem - hála Kemál Atatürk modern gondolkodásának - a múlt minden emlékét őrző különleges múzeum. Isztambuli magyar emlékeink is itt kezdődnek. Az Aja Szófia egyik XII. századi mozaikja II. Komnenos császárt mutatja be feleségével, Eirene császárnővel. Ez a finom művű mozaik rendkívül értékes történelmünk szempontjából: Eirene (Irene) Szent László királyunk lánya volt, eredetileg Piroskának hívták. Szent László korán, 16 éves korában árván maradt leányát Kálmán királyunk adta nőül I. Komnenos bizánci császár hasonló korú fiához, a későbbi császárhoz, hogy ezzel is erősítsék a magyar-bizánci kapcsolatokat. Házasságukból született és korán elhalt legidősebb fiuk, Alexios mozaikportréját a szülőké mellett láthatjuk.  II. (Nagy) Szulejmán szultán személyével kapcsolatos a mohácsi-csata, Budavár elfoglalása, Esztergom, Pécs és Székesfehérvár bevétele, Kőszeg sikertelen ostroma és végül a szigetvári ostrom, amely alatt meghalt. Szíve és egyéb belső részei a Szigetvárhoz négy kilométerre fekvő Turbék nevű községben vannak eltemetve, amely ma is zarándokhelye a törököknek. Az egykori márvány-síremlék helyett ma kápolna áll sírja felett, falában a török kormány emléktáblájával. Budavár elfoglalásakor a királyi palota és a Mátyás-templom értékeit mint hadizsákmányt Isztambulba vitte és ebből csak két hatalmas bronz gyertyatartó maradt meg, amelyek négy és fél évszázad óta állnak azon a helyen, ahova Nagy Szulejmán állította azokat: az Aja Szófia mihrabja, imafülkéje előtt. A budavári kincsek közül megmaradt egy Corvin- és Drágffy-címeres remekművű kard, amely évszázadok óta gazdagítja a Szeráj gyűjteményét.  A 150 ezer lakosú lzmit (Iszmit), vagy régebbi nevén Nikomédia, Isztambultól alig száz kilométerre a Márvány-tenger ázsiai partján nekünk magyaroknak különleges jelentőségű: itt élt száműzetésben Thüköly Imre, - feleségével, Zrinyi Ilonával és kíséretével. A szultán 1700 januárjában kelt fermánjával Iszmittől keletre 10 kilométerre egy szép földbirtokot adományozott a bújdosóknak megélhetésük biztosítására, amelyet azóta is "Magyarhegynek" (Macar Dagi) neveznek. Thököly Imre 1705-ben halt meg-és az örmény temetőben temették el. Zrínyi Ilona a következő évben halt meg és holttestét Isztambulban temették el a bencések Saint Benoit-templomában. 1906-ban mindkettőjük halotti maradványait hazaszállították Magyarországra és Zrínyi Ilonát a kassai dómban, Thököly Imrét pedig a késmárki vártemplom kápolnájában helyezték nyugalomra. Iszmit egyik főutcáját sokáig Thököly-sugárútnak nevezték.  * A magyar emlékek után kutató magyar túrista hova is mehetne először, mint Rodostóba. A 40 ezer lakosú Rodostó, mai nevén Tekirdag, a Márvány-tenger európai partján fekszik, tehát könnyen megközelíthető. A második világháború után Tekirdag katonai körzetnek számított s így a turisták számára tilos terület volt, a tilalmat csak 1965-ben oldották fel.  II. Rákóczi Ferenc és kísérete Törökországba való érkezésekor Isztambulban, majd a Boszporusz partján fekvő Yeniköyben lakott. III. Achmed szultán 1720 tavaszán megvásárolta Tekirdag örmény negyedében a ma "Magyar-utcának" (Macar Sokak) nevezett útvonal összes házait és ezt jelölte ki a bújdosóknak állandó lakóhelyül. Azonkívül a szultán Rákóczinak is adományozott tekintélyes földbirtokot, méghozzá örökletes joggal. Rákóczi Ferenc ezt végrendeletében felerészben a bujdosók eltartására, felerészben pedig a iodostói katolikus egyházra hagyta.  A rodostói csodaszép tengerparti sétányról a sziklás parton macskaköves utca vezet fel a Rákóczi-házhoz, amely a Magyar-utca első háza, vele szemben egy kis kápolnával. Az emeletes házon, a főbejárat baloldalán márványtábla van török és magyar nyelven: E házban élt 1720 - 1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703-1711-ig a magyar nép szabadságharcát vezette, s késöbb török földön talált menedéket. - A ház, amely ma Rákóczi-Emlékmúzeum, 1929-1932 közt épült újjá (Möller István építöművész vezetésével), ugyanis ekkor vette meg a magyar kormány az épületet Törökországtól és ma is a magyar állam tulajdona.  Az előcsarnokba belépőt Kisfaludi-Stróbl Zsigmond Rákóczi-szobra és két zászló fogadja: az egyik a piros-fehér-zöld nemzeti zászlónk, a másik pedig a fejedelem harci lobogója. Az I. emeleti kiállítás anyagát 1968-ban a Magyar Nemzeti Múzeum állította össze és a török-magyar irodalmi, nyelvészeti és kulturális kapcsolatokat mutatja be. Érdekesek a fali táblákon az azonos eredetű magyar-török szavak felsorolásai. A II. emeleten van a nagyterem, Rákóczi ebédlője, korabeli bútorzattal, egy emelvényen áll az a karosszék, amelyet a fejedelem faragott rodostói magányában. Az ebédlöterem mellett kis szoba nyílik, az asztalon Mikes Kelemen leveleinek díszkiadása, ugyanis ez volt Mikes Kelemen írószobája. Egy öreg ládán kopjafa, 1970 augusztusában kilenc magyar diák hozta Háromszékből, rovásírás-utánzattal: Kopjafa Mikes Kelemen írószobája emlékezetére, honfitársai - szülőföldjéről, 1970. aug. 5. Az emlékmúzeum különleges anyagából meg kell még említenünk a hatalmas térképeket, amelyek a kurucok győzedelmes hadjáratait szemléltetik, és a Kuruc Hadi Szabályzatot (1707), amely a hadszervezést és a hadellátást szabályozza és nem utolsó sorban a kurucok piros-fehér hadi zászlaját, rajta a latin felirattal: Justum causam Deus non derelinquet (Isten az igaz ügyet nem hagyja el).  Helyet kapott a kiálütáson Rákóczi hű társának, Bercsényi Miklósnak ismeretlen festőtől eredő arcképe és Mányoki Ádám Rákóczi-képe. A hatalmas ebédlőteremben kapott helyet Rákóczi diplomáciai kapcsolataira, külpolitikájára, gazdasági törekvéseire vonatkozó anyag. Itt van két szép gyertyatartó, amelyeket a fejedelem maga esz tergályozott, majd faragványokkal és festéssel díszített. Mikes Kelemen emlékét idézi még a kiállított Mikes-címeres ezüstpohár. Itt látható még Thököly Imrének, Rákóczi Ferenc nevelőatyjának és édesanyjának, Zrínyi Ilonának az arcképe és egy részlet Thököly Imre végrendeletéből, amelyben Rákóczi Ferencet teszi meg általános örökösévé, mint politikájának a folytatóját.  * Rákóczi Ferenc hamvait 1735-ben Mikes Kelemen Isztambulba szállíttatta s a bencések templomában helyezték nyúgovóra. E templom jobboldali mellékoltára előtti kripta csaknem két évszázadon kersztül adott helyet a magyar szabadság nagy alakjának: II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, és édesanyjának, Zrínyi Ilonának, valamint Thököly Imre és Zrínyi Ilona 1694-ben Nándorfehárvárt született és egyéves korában Nikápolyban meghalt kislányának, Thököly Zsuzsának. Itt nyugodott még Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina, végül a fejedelem idösebb fia, az 1738-ban Csernavodán elhunyt Rákóczi József. A magyar kormány I. Ferenc József rendeletére 1906-ban szállíttatta őket haza Magyarországra.  A Rákóczi-emigráció idején Isztambulnak ezen a környékén szinte egy kis magyar városnegyed alakult ki. Még a második világháború alatt és utána tíz évig állt itt egy hatalmas bérház, a "Budapest Apartman", amelyben magyar családok laktak, általában szegény sorsú emberek, köztük számos régi emigráns leszármazottja. A bérház a galatai nagy városrendezésnek esett áldozatául. (A rodostói magyar kolónia utolsó tagja - Horváth István - 1799-ben halt meg, 87 évvel a kurucok fegyverletétele után) - A törökök ma is nagy becsben tartják Rákóczi Ferenc emlékét és nemcsak a rodostói, de az isztambuli iskolák diákjai is - tanulmányi kirándulásaik során - tanáraik vezetésével gyakran látogatják a tekirdagi magyar emlékmúzeumot. * Még alig koptak meg a betűk a rodostói temető keresztfáin, mikor újra, s még nagyobb számban érkeztek magyar politikai menekültek Törökországba. Az 1848-1849-es szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal több mint ötezer ember lépett török földre, akiknek az orosz porta az osztrák császár háborús fenyegetése ellenére is menedéket adott. Először Viddinben, majd Sumlában telepedtek le, később a szultán, hogy távolabb legyenek Ausztriától, az anatóliai Kütahya nevű, ma 75 ezer lakosú várost jelölte ki számukra lakóhelyül. Ott Kossuth Lajos és vele együtt mintegy 1250 magyar - köztük Mészáros Lázár hadügyminiszter, Batthyány Kázmér gróf külügyminiszter, Perczel Mór és Guyon Richárd tábornok - az új lovassági laktanyát kapták meg szálláshelyül és a török kormány minden menekült számára azt a fizetést folyósította, amit a hasonló rangban és beosztásban lévő török tisztviselő kapott. Kossuth Lajos, akit a törökök "magyar padisah"-nak hívtak, ennek megfelelő fizetést kapott (padisah = uralkodó, kormányzó). Kossuth lakosztálya az emelet középrészén, a főbejárat felett volt, az épület ma a városháza és Kossuth lakosztálya a polgármesteri hivatal.  Kossuth azonban hamarosan megunta ezt a "tömegszállást" és kibérelt egy házat egy másik városnegyedben, az utcát ma is Macar Sokak, Magyar-utca néven nevezik. A háznak 13 szobája volt, ahol kényelmesen elfért az egész család és közvetlen kísérete, a berendezés egyszerű és magyaros (kerevetek, háziszőttes szőnyegek és a család arcképei és egyéb magyar vonatkozású emlékek). Kossuth születésének százötvenéves évfordulóján, 1952-ben emléktáblát helyeztek el a ház utca felöli falára - magyar és török szöveggel.  Kossuth Lajos - családjával és szűkebb környezetével 1851. szeptember 1-én hagyta el Kütahyát és a Mississippi nevű amerikai fregattal Angliába hajózott. Lakóháza Kütahyában Kossuth- múzeummá alakult át és az 1977. évi magyar török kulturális megállapodás értelmében az építkezéseket és átalakításokat a török állam végzi, a berendezésről viszont Magyarország gondoskodik, a házat jelenleg még a városi tanács gondozza.  A Törökországban maradt magyar föemberek egy része (Bem, Kmetty, Guyon) áttért a mohamedán vallásra, török nevet vett fel és továbbra is katonai szolgálatban maradt, történetük megörökítésre érdemes.  A lengyel származású Bem József (,,Bem Apó"), a magyar szabadságharc legendás hírű tábornoka, elveihez híven mindig a muszka ellen harcolt. Az elsők közt lett mohamedánná és Murad Tevfik pasa néven Aleppo kormányzója lett és nagy érdemeket szerzett egy keresztény-üldözés leverésével. Emlékét szép szobor hirdeti Budán és Marosvásárhelyt.  Guyon Richárd gróf, a magyar szabadságharc angol származású tábornoka, Kursid pasa néven lépett török hadiszolgálatba és Damaszkusz főparancsnoka lett és résztvett az orosz-török háborúban. Fiatalon halt meg és Isztambulban az üsküdari temetőben helyezték nyugovóra. Emlékét sírjának érdekes magyar felirata örzi s egyben tanúsítja, hogy a török katonai szolgálatban is megmaradt jó magyarnak.  Legkülönösebb azonban Kmetty György tábornok életregénye. A világosi fegyverletétel után Törökországba ment és Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe és Aleppóban élt. Utóbb áttelepült Angliába, de az orosz háború hírére visszament Törökországba és először Kars városát védte, majd megsemmisített egy 30 ezer főnyi orosz sereget. A béke helyreálltával nyugdíjba ment, sokat utazott Nyugat-Európában és Magyarország néven Londonban újságot alapított. Ott is halt meg 1865-ben, 75 éves korában.  [...]

Krónika, 1980. február  Nehéz Ferenc: HETI KRÓNIKA    A televízió  mellett ülünk . . .  Szombat este van. Perry Como énekel. Behunyom a szememet, úgy hallgatom.     Az asszony Zsuzsikát fogja. Zsuzsika együtt énekel Perry Comóval. Zsuzsikának egyébként is szokása, hogy mindenkinek segít. A plébános úrnak például prédikálni segít a templomban. Ha az orgona megszólal a magasban, s a kántor rátesz a "Tantum ergo"-ra, akkor Zsuzsika a kántornak is segít.  Zsuzsikának teljesen mindegy, hogy prózáról, vagy énekről van szó.  Ő mindegyikben egyformán otthon van.  Ami a nyelvet illeti, abban sincsenek gátlásai, jóllehet minden nyelvet ugyanazon a módon beszél.  Az angyalok módján.  Zsuzsika ugyanis kilenc hónapos.     Ferkó már meglett fiatalember. Tízéves és a jean-en kívül is hosszúnadrágot visel.  Komolyan figyeli Perry Comót, de be kell vallani, nem annyira az érdekli, mit és hogyan énekel Perry Como, hanem az, hogy a kép milyen élesen jön ki.  Mert ha a kép nem éles, akkor Ferkó szakértelemmel igazít a TV-n. Született technikus. Nemcsak a TV van a kis- ujjában, hanem ha kint sétálunk az utcán, este, és fejünk fölött elzúg egy repülőgép, akkor a zúgásából megmondja, hogy B-52-es, vagy pedig F-100- as: A ,misszilekről, szatellitekről s rakétákról nem is érdemes beszélni.  Azokat úgy ismeri, legalábbis, mint Von Braun.  A majomról, amelyet legutóbb fellőttek, rögtön megállapította, hogy túl kicsi volt.  Orangutángot kellett volna fellőni.     Ahogy a szememet behunyom, éppen Ferkónak ezen a dolgain gondolkozom. Szeretném, ha mérnök lenne a gyerekből. Pasadénában adom be, természetesen. Az olyan jó hely, hogy nemcsak a holdrakétákat készítik ottan, hanem egymásután nyerik meg a Nobel-díjat is. Ha Ferkó megnyeri a Nobel-díjat, biztos, hogy nem kell az életem végéig a fúrógép-gombot nyomogatnom a MacCaffrey- cégnél.  Az asszony hangja riaszt fel álmodozásomból: - Mindjárt kilenc óra!  Ferkó, csavard a négyesre azt a masinát. Erről jut eszembe, hogy voltaképpen miért telepedtünk olyan ünnepélyesen, mindnyájan a TV köré. Még Zsuzsika is, akinek pedig ilyenkor, minden segítési szándéka ellenére, már aludni kellene.     Azért, mert kilenc órakor Ferkó következik a TV-n! Igen, Ferkó! De nem ám úgy, mint kiváló diák, műszaki tehetség s a Nobel-díj várományosa, hanem mint hollywoodi filmszínész!     Hát ez még a soknál is több, ugye?     Pedig így van. Pár héttel ezelőtt az a kedves, csalogányhangú Ligeti Amália felhívott, azt mondta: az Universal stúdióba, egy készülő filmhez, egy tízévkörüli gyereket keresnek, aki magyarul is tud, meg angolul is. Magyarul azért, mert magyarul kell a szerepét mondani, angolul pedig azért, mert a rendező azt sem tudja magyarul, hogy "mukk", tehát csak angolul adhatja meg a gyereknek az utasításokat.     - Hát én a Ferkó gyerekre gondoltam, talán megfelelne, - tette hozzá Amálka.     Ferkó  éppen  egy szatellitet  lőtt  fel, éspedig "successful", mert pontosan a szomszédék ablakába repült, mikor megkérdeztem tőle, mit szól a dologhoz.     - Az a kérdés, hogy mit fizetnek, - felelte. Mondanom se kell, a felelet tetszett. Ha így megy, a Nobel-díjat illetőleg is biztos lehetek a dolgomban, gondoltam. Azzal visszahívtam Amálkát s megkérdeztem tőle, körülbelül mennyire taksálja a Ferkó művészi munkájáért várható tiszteletdíjat. Hozzátettem persze, hogy Ferkó roppant elfoglalt ember, mert semmiképpen sem akarja, hogy a muszka a Marsot illetőleg is megelőzze Amerikát, tehát minden idejét a Marsba küldendő rakéta, illetve orángutáng érdekében óhajtja igénybe venni, vagyis, ha emellett a rettenetes, idegölő tudományos munka mellett még művészi teljesítményt is kíván tőle Hollywood, azt ugyebár . . . stb., stb.     Amálka, személyes tapasztalataira támasztott felelősséggel kijelentette, hogy Ferkó művészi teljesítményéért egy napra semmiképp sem kaphat kevesebbet, mint negyven dollárt. Ezt akkor kapja, ha mint "extra" szerepel. Ha úgy alkalmazzák, mint "actor", akkor a hollywoodi törvény értelmében pontosan nyolcvan dollár üti a markát egy napra.     Mikor  Ferkónak jelentettem a dolgot, csak ennyit mondott:     -  Benne vagyok... Azzal bekopogott a szomszédba, Bud Gibson- hoz, s arra hivatkozván, hogy legutóbb segített neki a kocsiját mosni és csak húsz centet kapott, meg- kérte, hogy másnap délután segítsen és vigye ki a stúdióba. Bud G-ibson ki is vitte (Atyaisten, hány rakétalövedéket kapott volna a kocsija, ha másképpen cselekszik!) s a Ferkó a stúdióban tett próba után azzal toppant haza, hogy felvették ,;actor"-nak.     Másnap küldönc hozta ki a "script"-et. Ki- derült, hogy a "Steve Canyon-show" egyik film- jében fog játszani. A „script" két mondatból állott. Angolul volt írva, de Ferkónak magyarul kellett mondania mind a kettőt. Azonnal nekiültem, hogy lefordítsam. Mialatt fordítottam, Ferkó megjegyezte:     - Most már ne panaszkodj, apuka.  Hollywood-i filmíró lettél.     Nem is panaszkodtam.  Csak arra kértem Ferkót, nézze át alaposan a fordításomat, nem ejtettem-e hibát. Három hibát talált, kettöt az egyik mondatban, egyet a másikban.  Kijavította, azzal nekiült tanulni.     Másnap ismét megjelent a stúdióban.  Ez a megjelenés már nem Bud Gibson révén történt. Azt mondta, hogy Comptonba utazik. Oda is utazott, de mikor hazatért, a kocsit nem hagyta a ház előtt, hanem a garázsba zárta. (Ami biztos, az biztos, gondolta minden bizonnyal.) Ferkó tehát Zsuzsikával lépett kapcsolatba az utazását illetőleg. Zsuzsikának van ugyanis egy keresztmamája, aki szintén hajt s éppen Zsuzsikához igyekezett. Zsuzsika olyan kék szemekkel s olyan tapsikoló, kacagó örömmel fogadta a keresztmamáját; hogy mikor Ferkó szerényen megjegyezte, hogy neki pedig művészi jelenése van Hollywoodban, hát akkor a keresztmama már repült is vele, mint egy szőke, aranyhajú őrzőangyal.     S Ferkó két napig dolgozott Hollywoodban. Egyik nap az egyik magyar mondatát mondta el, másik nap a másikat. Vagyis mind a két napon  ,;actor" volt. Közben az iskolakönyvei is vele voltak, mert amíg a munka folyt, illetve a munka szüneteiben, "egy eléggé öreg" tanítónő foglalkozott vele. A két napi munka után pedig valóban felgombolta a 80-80 dollárt, vagyis összesen 160-at.     Mindehhez azt teszem még. hozzá, hogy Ferkó a kétnapos filmművészi karrierje alatt egyszersem nyilatkozott magáról a szerepéről. Hiába faggattuk, mit alakít, mi a film tartalma, nem árult el semmit. A "script"-ből, amit küldtek neki s ami a mondanivalóját tartalmazta, azt a bizonyos két mondatot - abból sem tudtam kifundálni semmit.     Majdnem arra gondoltam már, kár volt elengedni. Utóbb még valami Frankenstein-fiókát alakíttattak  vele, a beleegyezésem nélkül.  Ettől a Hollywoodtól minden kitelik.     Ferkó  azonban  titokzatosan  mosolygott.  S tovább gyártotta a misszileket.     Hát ilyen előzmények után ültünk most a TV mellett. Az asszony szeme az órára villan:     - Még öt perc . . . - suttogja.     Zsuzsika is elcsitult. Senkisem énekel és senkisem prédikál. Nincs, akinek segítsen. Csak nézi a TV-t, búzavirág-nagyságúra nyílt szemekkel.     Az asszony megint suttog:     - Csak a nagymamák itt lehetnének most. A dunamocsi nagymama, meg az osli nagymama . .     Ferkó hasmánt fékszik a szőnyegen, úgy figyeli a képernyőt. Arca nyugodt, mint a világűrbe induló pilótáé.     Én behunyom a szememet.     Ebben  a  pillanatban  kezdődik  a  "Steve Canyon show"  ,     Hangokat hallok. Repülőgépzúgást. Angol beszédet. A szemem még mindig csukva van. Talán nem is nyitom ki, gondolom magamban. Ekkor egy kiáltást hallok. Az angol zajból égy magyar kiáltást. Ferkó kiáltását:     - Nézzétek! Odanézzetek!     Odanézek a TV-re. Ferkó rongyosan, rövidke nadrágban, könyöketlen kabátban, nyaka körül lyukas sállal áll egy barakktábor közepén. A kalapja olyan nagy, hogy égészen a füleire esik. Szeplős arca ég, ajkai pedig didergősen reszketnek a rettenetes ausztriai télben. S így kiabálja, magyarul:     - Nézzétek! Odanézzetek!   '     Hát így volt. Ilyen ajándékot kaptam a fiamtól, Hollywoodtól, Amerikától. - Láthattam ugyanúgy, ahogyan két évvel ezelőtt, átszökve a magyar határon, ott várta, hogy" megtaláljam, egy sivár ausztriai menekült-táborban.  Fázva és rongyosan. Karácsonytalanul.     Boldogabb voltam, mintha már most, tízéves korában, megnyerté volna a Nobel-díjat:

Krónika, 1980 December.  Kostya Sándor Courtland - Szent László kegytemploma Nagy emberek szülőházához és sírjához gyakran elzarándokolunk. Kegyeletből, nemzeti érzésünk erősítésére. Elzarándokolunk a Szentföldre, hitbéli erősödésre Rómába, Szent Péter sírjához.  Nemzeti kegyeletünket Szent István sírjánál rójuk le, meglátogatjuk Rákóczi fejedelem kassai sírját. A ceglédiek Kossuth Lajos sírjához zarándokolnak, Petőfi annak idején Széphalomra ment, Kazinczy sírjához, hogy tiszteletét lerója a magyar nyelv e nagy művelője előtt.  Mi - emigrációban elő magyarok - szerencsések vagyunk, mert nekünk is van zarándokhelyünk, kettősjelentésű is, a Delhi-melletti Courtlandon, Ontarióban, ahol árpádházi Szent László király ereklyéjét őrzi a magyar jezsuiták Szent Lászlóról elnevezett kegytemploma. A parányi ereklyét a Szent Szék adományozta az emigrációban élő magyarság lelki és hazafiúi erősödésére.  Ez az egyetlen magyar ereklye az egész észak-amerikai kontinensen.  Ez teszi jelentőssé a Courtlandi zarándokhelyet. Igen, zarándokhelyet mondunk és nem búcsújáróhelyet, ahová a búcsú meghatározott napján megyünk. Az Egyház által jóváhagyott zarándokhelyet egész évben látogathatjuk. Ősi hagyomány szerint a fiatal házasok,  a pályaválasztás előtt álló fiatalok, imameghallgatást nyert hálálkodók az év folyamán bármikor el- zarándokolhatnak a hegyhelyre.  Rajtunk múlik tehát, hogy Courtlandot hivatalosan is a magyarok zarándokhelyévé nyilvánítsa az illetékes egyházi hatóság.  Nem szoktuk elhallgatni, vagy éppen kicsinyelni, sőt minden fontosabb alkalommal nyíltan meg szoktuk vallani, és nyíltan hangoztatjuk azt a történelmi szerepünket, hogy a mi dolgunk volt keletre fordított pajzsként védelmezni Nyugat-Európa műveltségének értékeit és művelődésének zavartalanságát. Joggal emlegetjük, hogy a nyugat-európai műveltség legkeletibb bástyáin székely-magyarok álltak őrt a Délkeleti-Kárpátok alatt. Nem zsoldban, hanem mint a műveltségeszmény hitvallói.  Ezer éven át a Nyugathoz jártunk iskolába, természetes tehát, hogy szellemi értékeink egy részét más európai nemzetek tulajdonában is megtaláljuk. Ami hozzánk került, az a mi népünk lelkéhez hasonult, ha a szellemi javak átformálásához volt rá ideje a harcok közepette.  A krónikák, a kódexek, régi irodalmunk korai alkotásai, nem művészi remekművek, írói kidolgozásuk egyenetlen, szép kerek részletek váltakoznak szűkszavú, évkönyvszerű adatközléssel vagy száraz geneológiai és földrajzi felsorolásokkal. A mai olvasó sokszor elmosolyodik e középkori írók naivságain, különös következtetésein.  Írott irodalmunk történetének elején mégis méltán állnak e szerény alkotások. Egy hősi múlt elevenedik meg lapjaikon, felsejlik a haza, a magyar föld szeretete, íróik állást foglalnak az idegen hódítók ellen, hitet tesznek az ország egységének gondolata mellett. A gesztákban feloldódó hősi énekek, de egyes krónikások írói talentuma révén is, költői szépségek számos megnyilatkozásában gyönyörködhet az évszázados szövegek figyelmes olvasója.  A krónikák patriotizmusából erőt merített a későbbi korok számos nemzeti mozgalma is. A latin sorok mögött lappangó magyar poézis csíráit pedig az utókor nem egy nagy irodalmi remekműve virágoztatta ki.  A kézírásos krónikákkal csaknem egyidőben megindult a szorosabb értelemben vett egyházi indítású latin, de tartalmában magyar irodalom művelése is, elsősorban a legendáké.  A krónika világi tárgyú és hősei az ország fejedelmei, királyai. A legendák a szentek tetteit tárgyalják, az ő dicsőségükről szólnak.  E különbség ellenére a magyar vonatkozású legendák nemcsak egyházi vonatkozásúak, sőt elsősorban nem azok, hanem nemzeti legendák, átszőve a keresztény világnézet elemeivel.  Figyelemreméltó az a tény, hogy a magyar szentek legendái egy nagyon is fiatal, kereszténnyé lett állam történetét vetítik elénk.  Igaz, hogy legrégibb legendáink, így Szent István király nagyobbik legendája, továbbá Gellért, Imre és István kisebbik legendái főleg vallási és egyházi vonatkozásúak, de az egy évszázaddal később írott Szent László élettörténetét felölelő legenda már a magyar nemzeti vonatkozásokat domborítja ki a vallási jellegek mellett. És ez a tipikusan magyar jellemvonás, a bátor lovagiasság, életszentséggel párosul. Ez a lovagiasság és vitézi magatartás teszi számunkra értékessé és nemzetivé királyaink, elsősorban Szent László királyunk legendáját.  A krónikás, Kálti Márk, a király-eszményt I. (Szent) László királyunkban rajzolja meg. Krónikájának hőse, aki nemcsak vitézei, de uralkodó elődei és utódai közül is egy fejjel kimagaslik.  A krónika-íróknak alkalmuk volt a korai magyar történelem legjelentősebb alakjairól élet- és jellemrajzot készíteni, s ezzel az irodalmi jellemzés első sikerült alkotásait létrehozni.  Az egyes legendák írói változatosságot mutatnak:  Szent István két közismert legendája például erősen eltér egymástól. A korábban, a szentté avatás (1083) után készült un. nagyobb legenda az ájtatos, kegyes király alakját örökíti meg, míg a jó húsz évvel később, heves pártharcok idején írt un. kisebb legenda a harcos hittérítőnek, államszervező királynak a portréját tárja elénk. A hősi harcairól híres Szent László király XII. századvégi legendájába pedig már a lovagvilág színei vegyülnek.  László király személyét már Anjou Lajos, a későbbi Nagy Lajos királyunk eszményképévé választotta. A Nagy Lajos által veretett aranyforintokon Szent László képe látható.  Szent Lászlóval érkezünk el annak az irodalmi műfajnak a bölcsőjéhez, amely középkori irodalmunk eleven középpontja, s melyből a magyar középkor ereje továbbárad későbbi korokba: a történetíráshoz. Hóman Bálint kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy Szent László korában, 1091 körül keletkezett az első történelmi alkotás, mely összefüggően tartalmazza a magyarok történetét, a Gesta Ungarorum. Ez az ősgeszta nem maradt ránk, de körülbelül rekonstruálható követőinek alapján.  Szent Lászlót az Árpád-kor legnagyobb hősének tekintette mind az Egyház, mind a köznép. Szenttéavatásának (1192) hivatalos legendája az emlékével kapcsolatos csodás események hosszú sorozatát örökítette meg. A nép körében elterjedt legendákat történeti krónikáink jegyezték föl. Ezek nagyrészt ma is élnek a köznép tudatában. Utóbbiak is hiteles színezetet nyertek azáltal, hogy a krónikák fölvették történeti eseteik közé, bár lerövidített, száraz tolmácsolásukkal megfosztották népköltészeti szépségüktől, jellegüktől.  A Szent László legendák, melyekről Kálti Márk a Képes Krónikájában tesz említést:  A kerlési (cserhalmi) ütközet.   Szent László és Salamon párbaja.   Kun aranyak - Forrásfakasztás.  (Temesvári Pelbárt, Mátyás király udvari prédikátora, hitszónoki beszédeiben többször megemlékezik Szent Lászlóról, főleg erről a legendáról.)  Szent László füve.  Az úgynevezett patrocinium-csoda. Ezt a legendát Arany János is feldolgozta. (Lásd: a Krónika idei októberi számában, a 17-ik oldalon.)  A szent holttestnek utazása.  Méltó helye lovag királyunknak, Szent Lászlónak a Courtland-i kegytemplom. Illő és méltó a megemlékezésre, hogy a templom, a rendház, a magyar temető, a magyarok öreg-otthona és a csodálatos park a kultúrházzal, Sir Bakos György, a Szent Szilveszter pápai lovagrend tagjának 150 katasztrális hold ajándék-területén fekszik.  Bakos György évekig volt az egyházközség elnöke. Mostani elnöke Virág Mihály lelkes szorgalmazója a Szent László zarándok-kegyhely megvalósításának.  Szent László ereklyéjét a Molnár Sándor iparművész által készített magyar reneszánsz stílusú faragott oltárba helyezte el Most  Rev.  Paul McHugh D.D. püspök. Az oltár tömör vajdiófából készült reneszánsz domborműves fafaragással.  A templom ablakait a Kalocsai Iskolanővérek művész- szerzetese, Paládia nővér készítette, és a magyar szenteket ábrázolja.  Az eddigi búcsúkon, június 27-én (Szent László ünnepe utáni vasárnapon), a hívők sokezres tömege látogatja a kegyhelyet. Ezután arra kérjük majd az egyházi hatóságot, hogy a búcsút terjessze ki egész évre szóló zarándokhellyé. Látogassuk ezt az egyedülálló magyar zarándokhelyet - Isten dicsőségére és magyar Hazánk felszabadulásának hitével.