Hungarian Canadian Cultural Centre - Toronto  Krónika Archívum

 

Krónika, 1981 Március. Kostya Sándor Sir Bakos György Sir Bakos György Ez a cím így szokatlanul hangzik.  Talán más jelentésűnek gondoljuk, ha az angol családok viszonylatában halljuk. Észak-Amerikán kívül az angol világban a gyermek Sir-nek szólítja az atyját, az alkalmazott a, főnökét, a társadalmi érintkezésben az idősebbet, a társadalmi létrán magasabban állót. A Sir rangot is jelöl: a lordok, a baronetek és a lovagok rangját jelzi -, igen, bizonyos nagy múltú lovagrendek tagjait is e megszólítással tüntetik ki.  Így illeti meg ez a rang és megszólítás honfitársunkat, Bakos György dohányvidéki gazdálkodót, mert ő azon kevesek közé tartozik; akiket , boldogemlékű XIL Pius pápa 1956-ban a Szent Szilveszter  Lovagrendbe  emelt,  elismerésül  a hitért  és  az  Egyházért  végzett  munkájáért. Kevesen kapják ezt a legmagasabb fokú pápai- lovagrendi kitüntetést.  Illő és méltó, hogy a kanadai magyarság története megörökítse nevét és tetteit, annál is inkább, mert Sir Bakos Györgyöt magyar üggyel kapcsolatosan tüntette ki XII. Pius pápa.  Szikár, ősz hajú; egyenes testtartású, nyugodt, megfontolt szavú magyarral találkozik a látogató, aki belép Bakos György dohányvidéki otthonába. Magyar beszéde, folyékony, hibátlan, nem keveri az angollal. Kristálytisztán bontakozik ki élete. folyásával szilárd Isten-hite és mély magyarsága.  Az idő válsága és a küzdelmek elhomályosuló emlékezete erre a nagyszerű magyar- kanadai vidékre egyre több és több iszapot rak le. Mielőtt egészen elborítaná, igyekeznünk kell, hogy bejárjuk, megismerjük, hogy felkutassuk és meg- mentsük ereklyéit a jövő számára. Jelentősége az itt élő magyarság tárgyi és szellemi megújhodásának szempontjából szinte felbecsülhetetlen. Magyar-Kanada településtörténetének feldolgozása, amely a valóságnak megfelelően megbízhatóan, fűzi egybe a kanadai magyarság tárgyi hagyatékát és szellemi hagyományait, még a jövő történészeire vár.  Szórványosan már ismerünk részleteket, de az egységes mű:  "A kanadai magyarság története” még az idő méhében szunnyad.  Kétségtelen, hogy az a történelmi hagyaték, az a szellemi hagyomány, amely itt élő magyarjaink szerepét őrzi és ismerteti, egyben az egész Dohányvidék nemzeti önismeretét és öntudatát erősíti és teszi gazdagabbá. De ez nem történik magától; ehhez, hitükhöz, magyarságukhoz hű lelki- és kultúrmunkásokra van szükség. Ilyen lelki, mondhatjuk apostoli lelkületű magyar kultúrmunkás volt Delhi és környékén Sir Bakos György.  Amikor úgy ötven évvel ezelőtt a Jugoszláviához csatolt Délvidékről,  Ada  környékéről a sors  idevetette Bakos  Györgyöt,  arra  gondolt, hogy a mindennapi kenyér megteremtése mellett megkeresse véreit; arra gondolt, hogy az egyre fásultabb és a szétszórtságban magányosan é1ő farmerokat visszavezeti egy magyar közösségbe; rávezeti utódaikat arra az ősi alapra,  melyen közös nemzeti eszményünk magyar formában és magyar színben folytathatja évezredes nemzeti hagyományainak  akárcsak  részbeni  megtartásával is életét. Ez elsősorban az Isten-közelségben élő, a földdel és a földből é1ő magyarokra különben is jellemző. Ez erősíti a hitet, de a vágyat és az akaratot is, hogy magyarnak maradjunk, és magyarrá neveljük utódainkat.  Ebben a munkában Bakos György és társai derekasan részt is vettek. Itt kell megjegyeznünk, hogy sehol Magyar-Kanadában oly tisztán nem beszélik a magyar nyelvet, mint éppen itt a Dohányvidéken, Delhi-Courtland környékén.  Nyelvünkön kívül különösen a népi-, vallási örökségünk alkalmas arra, hogy mint eleven erőtényező, időben és térben egybekapcsolja a szabadvilágban élő magyarság egyetemét.  Erre gondolt Bakos György dohány farmer 1949-ben, amikor felkereste a holland származású Páter Uyent, a Delhi-i plébánost, hogy közvetítsen a londoni egyházmegye püspökénél egy magyar egyházközség és templom érdekében. Ez meg is történt és 1950 újév napján Páter Cser László S.J., a Torontóból Delhibe érkező jezsuita, a déli magyar misén kihirdette az örömhírt: a püspök úr engedélyezi a dohányvidéki magyar egyházközség megszervezését és a templomépítést.  Az alkalmas terület keresését, megszerzését megint csak Bakos György vállalta. Szerényen tiltakozik, de mi tudjuk, hogy ő szerezte meg és alkudta ki a 147 acre (kereken 100 katasztrális hold) területet, amelyen a. templom, a kultúrház, a szép magyar település, magyar temető és magyar öregotthon nyert elhelyezést. Az öreg- otthonnak külön 60 acret adományozott, zöldséges kertnek, meg hogy az öreg magyaroknak pipadohány is teremjen rajta.  1950 karácsonyán már álltak a falak és az első karácsonyi szentmisét megtarthatták. 1952-ben; Szent László napján szentelte, fel J.C. Cody,  az  ontáriói  London  megyéspüspöke  a magyarok Szent László templomát.  Valljuk be: ez Bakos György érdeme volt elsősorban, ezért tüntette ki XII. Pius pápa a Szent Szilveszter pápai lovagrenddel, ezért vagyunk büszkék Sir Bakos Györgyre.