  |
Krónika Archívum |
 |
|
Krónika Archívum |
|
Krónika, 1991 júl.-aug.
Május végén jutott el hozzám a megdöbbentő és hihetetlen hír Dr. Kovács Ernő tragikus haláláról. E néhány gondolatban azt szeretném elsősorban leírni: mit jelentett ő az én életemben, remélve, hogy ki nálam jobban ismerte őt, az megértéssel fogadja és nem kritizálja majd e sors keze által kidöntött és közöttünk áradó kegyeletet. Filozofikusan tudomást szerzünk és elfogadjuk halálának hírét - a magyar ember filozofikus természetű. Mégis, búcsúzkodásról szó sem lehet akkor, amikor valaki létünk legbensőbb részeként látta és láttatta mindazt, ami érettünk való. Az emberközelséget. Egy nemzet igazi, valós, mai nehézségeit látta, de nem szemlélte csupán, hanem tett érte, mindig csak érte. Hibáink az ő szemében soha nem szűntek meg hibáknak lenni, de szószólója volt elhallgatott, számunkra az életet, a jövőt jelentő erényeinknek. Dr. Kovács Ernő így volt vár közöttünk, - belül tisztogató, kívül védelmező. Valaki, akit meg lehetett találni, tudása alapján tisztelni, a magunk igazát általa keresni, felismerni, és érette kiállni. Nem másokat terhelő, nem másokat dicsérő módon élt, - egyszerű volt, természetes és megértő. Dr. Kovács Ernő 1911-ben született Székelykeresztúron. Ugyanitt végezte elemi és középiskolai tanulmányait is. Az érettségi vizsgát már a román állam által kiküldött bizottság előtt, románul kellett letennie. Majd az egyetemi évek következtek Párizsban, Pécsett, Szegeden és Budapesten. Gyermek- gyógyász lett. Kolozsvárra szeretett volna visszamenni, de ez lehetetlenné vált a politikai viszonyok miatt. Magyarországon lelkesen és teljes szívvel vett részt minden haladást szolgáló magyar mozgalomban. Mit jelentett ez számára? Az emberi jogok alapján békét, együttélést teremteni a Kárpát-medencei kisebbségek- kel a nagy, történelmi Magyarország alapján. 1944-ben Olaszországban csatlakozik családjához, ahol 1949-ig éltek. Ugyanez évben Kanadába költöztek, Torontóban telepedtek le. Itt találkoztam vele 1972-ben, vagy '73-ban. Akkor még nagyon fiatalos, jó megjelenésű ember volt. Nagyon szeretett sportolni és sakkozni. Ha bárkivel szemben kritikus volt, képes volt magát felülbírálni. Vonzódott azokhoz, akik ki tudtak állni magukért. Azt hiszem, hogy minden vágya ez volt: olyan magyar embereket látni, akik minden körülmények között ki tudnak állni magukért. A nyugati világ vigyáz arra, hogy a személy el ne veszítse belső emberi értékét, méltóságát. Bennünk meg van ez az érték és ő vigyázott, hogy azt a hazától távol is tisztán megőrizhessük. Néhány szóval, megértő megjegyzéssel tisztán látta, érezte és élte sorsunkat. Azontúl az egész világ magyarságának szócsöve volt. Reményem van arra, hogy nemcsak volt, de munkája és szelleme által az is marad. Nyugalomba vonulása után szinte egyre-másra jelentek meg tanulmánykötetei. Sorrendben a Mi és a világ (1984), az Erdély egyetlen, végtelen szerelmem (1985), a Trianon 1920 - Párizs 1947 (1986) és a Magyar rekviemek - Magyar fel- támadás (1988). Ezen könyvei közül háromhoz írtam ismertetőt megjelenésük alkalmából. Így nyugodtan megállapít- hatom, hogy Dr. Kovács Ernőt a nagy magyar sorskérdések és azok megoldása érdekelte elsősorban. Ez az oka, hogy váratlan halálát elhinni képtelenek vagyunk, hogy változatlanul magunk között érezzük őt. Ő volt a mi lelkiismeretünk, ébresztőnk, életben tartani akaró figyelmeztetőnk. Mint ilyen ember, a külsőségekre, cifraságokra keveset adott. Elemző értelme a legbensőbb, legtisztább és legigazibb értékeket kereste. Azokat,' amelyek sorsformálók, útráindítók lehetnek bárki számára. Tudomásom szerint egy új könyve nyomdakész állapotban van. E munkájában a II. világháborút megelőző időszakkal foglalkozik. Idős kora ellenére fiatalos lendület tört meg itt, melynek hiányát felmérni hamarjában nem is lehet. Dr. Kovács Ernő rendszeresen tartott előadásokat az emigrációban élő magyarságnak. Így igen sokan ismerték és szerették őt. Mint a Kanadai Magyar Kultúrközpont örökös tagjától, igaz embertől, honfi- társtól és baráttól, az általa kiválasztott Sinka idézettel búcsúzom: "Ebből a nagy magyar csendből hova indulsz, Szabó János?" A válasz egyszerű, - Az Úristen elé! Seres József |