Ebben az évben is, mint az előzőben kellemes élmények és események zajlottak le egyesületi életünkben. 

Az évet a már 17. éve fennálló hétvégi magyar iskolánk nyitja meg báljával, a közel 120 tanuló diák szüleikkel együtt. 

Ezt követi a Magyar Kertészek rendezésében "a Kertész Bál". Csodálatos széppé varázsolták nagytermünket élő virágokkal. Meg kell említeni, hogy kertészeink a tavasszal felajánlották és az év végére be is fejezték az ital felszolgálás helyiségének átalakítását és annak költségét. A felajánlott összeg 25,000 dollár volt.
 
E nagylelkű adományhoz csatlakozott két Örökös tagunk, Kalmár Aranka és Sausik József, kik két nagyméretű hűtőszekrényt adtak az italmérés berendezéséhez. Az adomány 12,000 dollár megtakarítást jelent Kultúrközpontunknak.
 
A tavaszi báljaink között találjuk Kodály Tánccsoport estjét, akik a Karavánon bemutatott magyar táncaikkal első díjat nyertek. 

A népszerű Bácska-Bánáti Magyar Kör már 27. báljukat rendezik. 

Ebben az évben rendezte Kultúrközpontunkhoz tartozó Kőrösi Csoma Sándor Történelmi Társaság, nagyszabású "Árpád" emlékünnepélyét. Hazautaztak és részt vettek az ópusztaszeri megemlékezésen is. 

Az év legkimerítőbb munkája a Karaván Bizottságnak jutott. Kezdődött a Miss Budapest Bál megrendezésével. Akkor választjuk meg a „Miss Budapest" szépségkirálynőt, ami tulajdonképpen a bevezetője a júniusban megtartott Karaván Hétnek. A Hétnek rendezését, műsorának megszerkesztését és lebonyolítását beleértve a kiállítási anyagokat, az ételkülönlegességeket, stb. 

A Karaván Hét Toronto városában élő nemzetiségek külön ünnepe. Egymással barátságban mutatjuk be hagyományainkat és kultúráinkat. Az egész város megismerkedik a város polgáraival. A mi pavilonunk bemutatta népi táncainkat, népművészeti értékeinket, természetesen magyar ételkülönlegességeinket és italainkat is. Esténként vendégeink nemcsak látszatra, de beszédjükben is felismerhető idegenek, nagy tapssal adták tudtunkra megelégedésüket az óránként megismételt népi táncainkért. A szünetekben pedig cigányzene szórakoztatta a közönséget. 

Népművészeti és kerámia kiállításunkat első díjjal jutalmazta a Karaván Rendezősége. Miss Budapestünk a „második udvarhölgy” helyezést nyerte el. 

Köszönetet és dicséretet kell mondani Házunk Karaván Bizottságának.   Úgyszintén szervezeteinknek, csoportjainknak a rendezéssel járó sok-sok fáradságos munkáért, értékes közreműködésért. 

Kultúrközpontunk kimagasló eseményei közé sorolható az évben óhazai személyiségek látogatása.  Dr. Horváth Balázs a külföldi magyarok összekötő minisztere és dr. Kulcsár Kálmán ottawai nagykövet látogatták meg házunkat. 

Nagy érdeklődést váltott ki az itteni magyarság körében a „Magyarország Újjászületése" című irodalmi és művészi bemutatás. Az ünnepélyt Göncz Árpád államelnök nyitotta meg.  Kultúrközpontunkat is megtisztelte és látogatása alkalmával az otthoni helyzetről tájékoztatta a megjelenteket. 

Örömmel tudatjuk, hogy Örökös Tagjaink már évek óta báljuk rendezésének tiszta hasznát egy étterem megvalósítására fordították: ebben az évben a "Mátyás Pince" név alatt megnyílt. Az étterem nagyon elegáns és magyaros díszítésű. Tagjaink büszkén hozhatják barátaikat klubjukba vendégül.
 
Az idei Örökös Tagok bálja az év legsikeresebbjei közé sorolható. Az elegáns vendégeket kitűnő zenekarok szórakoztatták. A rendezőknek gratulálunk. 

Az évi báljaink megrendezését Házunk Vigalmi Bizottságának köszönjük. A nyáron megrendezett Szent István bálon adtuk ki az Anna-díjat. A Széchenyi díjat pedig a Széchenyi emlékestén adtuk át Házunk egy-egy tagjának sokéves közösségi munkájuk elismeréséül.
 
Az őszi szezon megnyitása ismét a szüreti bállal kezdődött, melyet Házunk Női Csoportja rendezett nagy sikerrel. 

Követte az "Orbán Balázs" erdélyi csoport. A bál rendezői az est tiszta hasznát, erdélyi intézmények megsegítésére fordították. 

Az idei vadászvacsorára sem mondhatnánk mást, mint az előző esztendőben. Volt bőven szarvas-, őz-, és medvehús, és ízletesen feltálalva került az asztalra. 

Az esztendő utolsó nagy bálja a Gála Bál volt. A szokásos évi karácsonyi süteményvásárra már megrendelésre készítik a Női Csoport tagjai a sok finom házi süteményt. 

Szilveszteri Bálunk méltó módon zárja az 1991-es esztendő sikereit. 

A Kultúrközpont nevében köszönöm a  társadalmi munkát végzőknek munkájukat, amit az intézményünkért megtettek. Egészségben és szerencsében gazdag Új Évet kívánok. 

Csekő Miklós 
elnök. 
 

Tisztelt gyászoló közösség, kedves magyar testvéreim!

Telefonon érkezett hozzánk a lesújtó hír Tűz Tamás haláláról. A halálhír mindig megdöbbentő, de igazán akkor érezzük át az elmúlást, ha valaki, hozzánk közel álló távozik körünkből. Mert bár tudjuk, hogy mindannyian halandók vagyunk, az itt maradottaknak életében keletkezett űrt betölteni nem lehet többé. A halhatatlan és örökké élő Isten útjai azonban  kiszámíthatatlanok  és  számunkra  sok esetben érthetetlenek. Így az Ő akaratában való belenyugvás marad számunkra az egyetlen lehetőség. Megmarad azonban részünkre a hit. A hit, amely túlnő a hétköznapok szürkeségén, felénk és belőlünk árad, reményt ad, átölel és enyhítő védelmet nyújt.
A halhatatlanságnak van azonban egy fóldi, egy ember által teremtett formája is. Ez a forma az, amikor valakit mélyen a szívünkbe zárunk, otthont adunk emlékének legbensőbb lényünkbe és nem engedjük őt onnan kiesni. A körünkből távozott életünknek és jövőnknek így részévé lesz.
Bárhonnan is eredjen az emberi halhatatlanság e folyama -, magunkénak valljuk, reá hivatkozva általa is élünk, nekünk utat mutat. Utat mutat, amelyen bizton és hittel járni lehet. Az ma egyetlen igaz vígaszunk, hogy a Tűz Tamás életére pontot tevő halál mégsem rabolhatott el mindent tőlünk. Velünk marad az ő embersége, életművéből felénk áradó géniusza.
Tűz Tamás, eredeti nevén Makkó Lajos, 1916-ban született Győrött. 1939-ben szentelték rórnai katolikus pappá. Ebben az időben kezdett rendszeresen verseket írni Tűz Tamás írói név alatt. Papi teendői mellett vált irodalmunk jeles képviselőjévé. Az irodalom- tudományra hárul a komoly feladat: munkásságát feldolgozni és helyét meghatározni az egyetemes magyar irodalomban. Mi, akik barátai, munkatársai voltunk, tudjuk igazán, hogy megjelent könyvei, cikkei és tanulmányai mellett, ki is volt Ő? Meleg, lélekközeli emberségét, önzetlen tanácsát és tanítását nem lehet pótolni. Egyénre szabott, igaz és eredeti sors volt az övé, pedig nem mondhatjuk, hogy az élet elkényeztette volna.
Mindenkor  hivatása  magaslatán  állt.  Önálló kötetei mellett számos folyóirat közölte írásait. Ezek egyike a torontói Magyar Ház által 1975-től kiadott Krónika, melynek első megjelenésétől főmunkatársa volt. Ebben, a magyar emigrációra egyik legjellemzőbb irodalmi, történeti és művészeti szemlében egy kiadós kötetre való anyagot publikált. Könyvismertetések, tanulmányok és versek jöttek tőle gazdagon e lap hasábjain. Gazdagon, de sajnos nem elapadhatatlanul. Az idős kor, a betegség lelassította őt is.
Most itt állunk, hogy végső tisztességként jelenlétünkkel áldozzunk géniuszának. Én személy szerint többszörösen is jelen vagyok tisztelői nevében. E néhány elmondható szóval búcsúzva, itt a torontói Magyar Kultúrközpont,  a Krónika olvasótábora, szerkesztő bizottsága és munkatársai, valamint a Dr. Halász János könyvtár vezetősége és olvasói sorakoznak mellém. A magam részéről csak ennyit mondhatok:
Isten áldja őt hulló poraiban és ne fakuljon az ő emléhezete ebben a mi, emberi halhatatlanságunkban.